Szektorális kisadót, úgy látszik, bárki kivethet ma Magyarországon. Számolni se kell tudnia hozzá.

A VM társadalmi egyeztetésre bocsátotta a tavaly ősszel beharangozott, nyilván az Országos Meteorológiai Szolgálat karácsonyi kívánságlistája alapján készült meteorológiai törvény tervezetét, valamint egy “meteorologia – hatasvizsgalat” elnevezésű pdf-fájlt. Nagyjából azt találjuk benne, amit Illés Zoltán tavaly megígért: az időjárás mérésének és előrejelzésének legnagyobb szelete állami monopóliummá válik a tömegrendezvényekre vonatkozó előrejelzésektől a média időjárás-jelentéseinek megalapozásáig. Hogy ez miért teljesen hiábavaló, azt az ötlet felmerülésekor megírtuk az átlátszó.hu blogjára, így most nem azzal foglalkoznánk, hogy a közpénzből létrehozott közérdekű adatoknak társadalmi szinten milyen elképesztően pazarló kezelését, egyben a társadalmi költségek növelését okozza majd az új szabályozás.

Van viszont egy új szabályozási elem, amit október óta talált ki a tárca, és amin nem csak mi döbbentünk meg: a tervezet ugyanis új ágazati kisadókat vezetne be, méghozzá mindjárt hármat. A reptéri meteorológiai szolgáltatási díj (a beszedett repülőtéri illeték 1%-a) és a vízi kikötői meteorológiai szolgáltatási díj (a kikötői illeték 1 %-a) sem semmi, de itt legalább egy-egy komplex adatszolgáltatást jelentő meglévő, díjfizetésen alapuló viszonyrendszert akar az Kormány egyoldalúan átrendezni, nyilván tudományos alapon meghatározva a köztudottan virágzó reptér- és kikötőüzemeltetés számára a sáp mértékét.

A médiaszolgáltatások meteorológiai szolgáltatási díja néven bevezetett harmadik adónem viszont egészen elképesztőre sikerült: ezt a közszolgálati, a közösségi és a jelentős befolyásoló erejű lineáris audiovizuális médiaszolgáltatók, valamint az internetes sajtótermékek és hírportálok fizetnék, méghozzá az éves reklámbevételek 0,5 %-ának erejéig. A díjat az MTVA, az RTL, a tv2, az index.hu, az origo, de bármely más, fizetett reklámot közlő internetes médium is évente az OMSZ-hez bevallani és megfizetni lenne köteles, szépen eljuttatva a meteorológusoknak reklámbevételeinek nyilvántartását. Ha pedig nem fizet, akkor jön az adóhatóság és a behajtás, holmi késedelmi kamattal való lacafacázás helyett mindjárt 0,8 %-os mértéken, hadd szóljon.

Különösen kíváncsiak voltunk, hogy milyen tényeket mérlegel valaki akkor, amikor arra a döntésre jut, hogy igen, ez a jó megoldás. Ezért aztán nagy reményekkel nyitottuk meg a szerencsére mellékelt hatásvizsgálati lapot. Az állítólag két nap alatt összeállított dokumentumból azonban csak az derül ki, hogy a törvény elfogadása esetére a tárca szakértői idén és jövőre az új adók ellenére is összesen 1,2 milliárd forintos költségvetési egyenlegromlással számolnak – hogy minek alapján, azt találgatni se mernénk. Emellett kiderül még, hogy a versenyképességre a törvények nem lesz érdemi hatása, az adminisztratív terhek pedig ugyan a piaci szereplők és a közigazgatás tekintetében is nőnek, de szerencsére 0 forinttal. Nyugodtan mondhatjuk tehát, hogy ha tényleg eddig sikerült eljutni, akkor a Kormány madárbélből vagy kristálygömbből is nyugodtan jósoltathatná a hatásokat, ha már az időjárást nem is.

 Szó mi szó: ez első látásra, még a jelentősen megemelkedett tűrésküszöb mellett is akkora baromságnak tűnik, ami mellett eltörpül a kamarai 5000 forintok vagy a kivetett, majd visszavont katasztrófavédelmi hozzájárulás ügye. Az adót attól függetlenül fizetnék a médiavállalkozások, hogy közöltek-e valaha időjárási adatokat vagy sem – ezt leginkább az üres médiahordozók reprográfiai díjának továbbfejlesztett változataként tudnánk jellemezni, hisz akinek internetes portálja van, az előbb-utóbb biztos időt jósol vagy hőmérsékletet közöl. Az adóalanyok kiválaszásának racionális szempontjai egyáltalán nincsenek:  felsorolt kategóriákon kívül eső hírtelevíziók egy fillért se fizetnének, viszont egy párezer látogatóval rendelkező internetes portál igen. A csökkenő reklámpiaci torta nagysága alapján bő félmilliárd forintos éves bevétellel kecsegtető adónem – igazi, magyaros kisadóhoz méltóan – ezzel összevethető költséggel járó adminisztrációt okozna szerkesztőségek százainak. Végül – és mi ezen az elemen röhögtünk a leghangosabban – az OMSZ meghirdetheti a felvételt vagy fél tucat médiapiaci szakértő számára, ami egészen sajátos módja a munkahelyteremtésnek (bár a hatásvizsgálati lapról ez a hatás lemaradt).

Kinevethetjük a VM-et és Illés államtitkárt, de a legnagyobb baj az, hogy két fájdalmas, rendszerszintű, kormányzatokon áthúzódó probléma csúcsra pörgése áll a háttérben. Egyrészt a magyar kormányzás gyakorlata és a magyar államigazgatás - ritka kivételektől eltekintve – egyáltalán  nem alkalmas arra, hogy felmérje a döntési javaslatok gazdasági és társadalmi hatásait. Másrészt pedig, ezzel szoros összefüggésben: az ágazati szempontok (itt és most: a nyilván valóban durván forráshiányos OMSZ megmentése) nagyon sok esetben minden gond nélkül írhatják felül a szélesebb közösség érdekeit, de az összkormányzati célokat és a józan eszet is.

A VM azért felel, hogy zavartalanul működjön az időjárás-előrejelzés. Azt ez megoldja, a többit meg úgyse tudjuk kiszámolni. Kérdés?